Joanna Jellinek: Györgyike és a sárkány

Szóval olyan is van, amikor a királylány menti meg a lovagot :) Igazán aranyoska :)

Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 1.: 9… 8… 7…

A másik blogomon olvasható a Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 1.: 9… 8… 7… c. könyvről írt beszámolóm.

Neil Gaiman: Death: High cost of living

 A másik blogomon olvasható a Neil Gaiman: Death: High cost of living  c. képregényről írt beszámolóm.

Abbi Glines: Existence / A végzetem

az eredeti változat

"Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál?
Persze, hogy beleszeret.
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta."


A történet ismerete nélkül vágtam bele a könyv olvasásába, gyakorlatilag semmit sem tudtam róla, maga a cím fogott meg - Existence, avagy létezés, valamilyen drámai, tanulságos, némileg szenvedős-gyötrődős sztorira számítottam, minden előítélet nélkül vágtam bele, bár utólag (tekintve a molyos értékeléseket) szinte biztos, hogy nem kezdtem volna bele.

A bejegyzés spoilereket tartalmaz, ha még nem olvastad, de tervezed, gondold meg, hogy továbbgörgetsz-e :)

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek – Az angyal

 A mágia veszélyes
– de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Elég nagy hírverés volt annak idején ekörül a könyv körül, nem is foglalkoztam vele igazán, kezd kikopni az érdeklődési körömből a fantasy, és valamiért az volt a benyomásom, hogy ez erősen fantasy, holott azért ez nem teljesen igaz, valóban előfordulnak elemei, de van benne éppen annyi más is, amitől teljesen élvezhető és komplex kis történetté válik.

Andy Weir: A marsi

Emlékszem, nagyon-nagyon el akartam olvasni ezt a regényt, morcossá tett a gondolat, hogy a film még hónapokat várat magára, viszont az reményt adott, hogy a helyi könyvtár adatbázisában megtaláltam - hogy kölcsönözve volt, és valószínűleg többek által előjegyezve is, már kevésbé.

Aztán hogyan, hogyan sem, elfeledkeztem róla, csak jóval később jutott újra eszembe, amikor körülbelül mindenhonnan ennek a filmnek a plakátjával, trailerével néztem farkasszemet, lévén kedvenc zsánerünk a science fiction, megadtam magam és előbb terítékre került az adaptáció, mint a könyv.

Őszintén szólva némileg többet vártam, de ahogy pl. az Interstellart beharangozták és amilyen tipikus mai antitudományos látványfilmet kaptunk, egészen pozitívan csalódtam. Komolyan, szegény sci-fi filmekkel kezdem a ne számíts sokra és akkor nem fogsz csalódni elvet vallom… komolyan, nem akarok olyan kányáskodó lenni, de akkor is, lehetséges, hogy mondjuk az ezredforduló előtt még nem volt olyan extra technológia/technika a megvalósításhoz, de legalább rá voltak szorulva, hogy ne csak a naagy látványvilág jelentse a film 90%-át. (Még szerencse, hogy a könyveknél ez a tendencia nem tud megmutatkozni, addig jó nekünk.)