– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
Elég nagy hírverés volt annak idején ekörül a könyv körül, nem is foglalkoztam vele igazán, kezd kikopni az érdeklődési körömből a fantasy, és valamiért az volt a benyomásom, hogy ez erősen fantasy, holott azért ez nem teljesen igaz, valóban előfordulnak elemei, de van benne éppen annyi más is, amitől teljesen élvezhető és komplex kis történetté válik.
A karakterek többnyire életszerűek, még ha nem is mindannyian kedvelhetőek (szegény Tessa elég erőtlenrre sikeredett), összetettek (néhol már irreálisan sokrétű személyiséggel rendelkeznek, bár feltételezem ez később még magyarázatot kap).
A világa jól felépített, a leírások nem szárazak, gondoskodnak arról, hogy az ember tényleg úgy érezze, mintha teszem azt, épp egy angliai hídon sétálna végig, vagy egy kihalt kúriában lopakodna. Mozgalmas és akciódús, de azért nem esik át a ló túloldalára (nem szeretem végig azt olvasni, hogy ki hova ütött-rúgott-szaladt, itt pont jól eltalálták az arányokat). Érdekesnek találtam az akkori férfi-női elvárt szerepek elő-előbukkanását.
 |
| forrás: keepmeinyourskinn |
A történetvezetése gyakorlatilag elviszi az egészet, a felépítése rendben van, a hiányos infók az elején felkeltik az ember kíváncsiságát, és ez a hiány - bár idővel megválaszoltnak látszik -, újabb kérdéseket vet majd fel, így nem lankad az olvasó érdeklődése. A vége bár hagy elvarratlan szálakat és titkokat, mégsem az az erőltetett függővég, de olyannyira azért sikerült fontos momentumokat a homályban hagyni, hogy el akarjuk olvasni a következő részt.
Ami nem tetszett viszont, hogy a fordítás néhol elég suta (pl. “spórolósan berendezett szoba?” inkább szegényesen, vagy a Tadzs Mahalt sem olvastam még “Táj Mahal”-nak), szerencsétlen Jane Eyre említése meg olyannak tűnt, mintha “ha ennek a hősnőnek barna haja volt, akkor az enyémnek is az lesz” indokkal dobta volna oda az író, amiről a ‘fantáziátlan’ és ‘lerágott csont’ jelzők ugrottak be, továbbá a könyvekről és az olvasásról szóló diskurzus (az első könyvtárszobás jelenetben) olyan szinten erőltetettnek hatott, hogy úgy éreztem, hogy végig a torkomon akarja lenyomni, hogy “az olvasás szép, az olvasás jó, az olvasás a minden”, és hiába szeretek olvasni, hiába vagyok könyvtáros, ez így bárgyú volt és ellenszenves. Szerencsére nem tartott túl sokáig, és nem is tért vissza, viszont Will szavalásai eleinte kínosnak hatottak, később belerázódott.
Amit muszáj megemlítenem, azok a fejezetek elején felbukkanó idézetek, versek, abszolút nyerő ötlet volt, nagyon jól sikerült eltalálni az éppen odaillő sorokat.
Trailer:
Összességében szórakoztató és izgalmas volt, nem bánom, hogy elolvastam, nagy eséllyel folytatni fogom, ha a fordítási furcsaságok és ez az olvasósdi tanmese-feeling nem lett volna, simán öt csillagot kapna.
Könyvmolyképző Kiadó | 2014 | 472 oldal
Én olvastam mind a három részt. Eleinte nekem is nehezen ment, odszkodtam tőle, nem akartam. Aztán eltelt pár fejezet, és vitt magával, ettem a szavakat, faltam, mintha az életem múlna rajta. :D A második kötetet, ha jól emlékszem a Herceg-et, már egy nap leforgása alatt elolvastam, annyira kíváncsi voltam, mindenre. A harmadik... nos, nem fogok spoilerezni, de kíváncsi leszek a véleményedre. Szerintem olyan a lezárás, ami szintén erőltetett, de az a féle megoldás, hogy "mindenkinek jó legyen" végkifejlet. Szóval vegyes érzéssel tettem le a könyvet. Addig viszont, nagyon jó. És igen, az elsőben Tessa gyengének tűnhet, aki mondhatni nem jó semmire, csak van. Viszont ez meg fog változni. Az utolsó, 3. kötetben nagyot durran...mármint nem félre érteni! xD Szóval megmutatja, mi fán terem egy erős nő. És.... igeeen, az angyal is értelmet nyer, persze a harmadik kötet végére. :D :P
VálaszTörlésHát... ez a trilógia nekem nagyon-nagyon vegyes érzésekkel hagyott itt. Nem most olvastam, szóval az élmény nem friss, de ha jól emlékszem, az első rész még úgy-ahogy elment, maga a világ tetszett, voltak mellékszereplők, akik szintén szimpatikusak voltak. Szegény főszereplőkről ugyanezt nem mondhatom el, Tessa egy élhetetlen liba, ha ezzel nem túlzok. A két fiú barátsága tetszett, jól felépítette az író, ellenben a szerelmi szálakkal, ami te jó Isten... Még nem olvastam a harmadik részt, szóval nem tudhatom, mi lesz a vége, de eddig minden nagyon kiszámíthatóan ment. Ráadásul maga a szerelmi háromszög vagy borzasztóan logikátlan, vagy megint csak szegény Tessa a balfácán. A másik nagy sirámom pedig az, hogy akármilyen bonyolult is a cselekmény és a háttérvilág, néha úgy tűnik, mintha az írónő megunta volna az írást, és odacsapott volna egy-egy lezárást, hogy tessék, legyen valami. Pont ezért a második rész végén én azon gondolkoztam, hogy a könyvet csapkodjam a falhoz vagy a fejemet. Nem fogok spoilerezni, de engem nagyon tud zavarni, amikor nagy horderejű dolgokat letudnak három mondattal, semmiségeket meg oldalakon keresztül taglalnak.
VálaszTörlésSzóval nagyon remélem, hogy Cathreennek igaza lesz, és a harmadik részben javulnak a dolgok, mert előre félek tőle. :D