Polcok Moly.hu -n 2.

A szakirodalom/szép-, és szórakoztató mellett készítettem egy Könyvtár, könyvtárosság, olvasásszociológia (szakmai) névre keresztelt polcot, ahová a témába beleillő könyveket rakosgatom - tudom, volt már hasonló polc másnál, viszont azokon sokszor fel-felbukkannak nem-szakirodalmi művek, illetve vagy régieknek, elavultaknak tűnnek, vagy kifejezetten egy könyvtárat vizsgálnak egy szempontból, ami átfogóan nem olyan érdekes, maximum ha az ember az adott intézményről akar mondjuk szakdolit írni, vagy azt az adott szempontot vizsgálja. 

Szóval az enyém annyival másabb, hogy (többnyire) aktuális, átfogó és részben belekerült az olvasásszociológia, némi IT, meg egy-két kapcsolódó, határterületi dolog is.

Könyvtáros felfedezések 2.

Normál esetben ugye a szerző vezetékneve alapján hozzuk létre a Cutter-számot (az a betű és szám a könyvek gerincére ragasztva - szakkönyveknél fölé a jelzet kerül, ami pedig az ETO alapján kerül megállapításra), és akkor van az a helyzet, amikor a megszokott írópáros minden egyes könyvén azonos sorrendben van feltüntetve mindkét szerző, kivéve egynél mondjuk - vagy még jobb, amikor egy szótársereg tizeniksz részészénél történik ez, és valami okból kifolyólag a két szerző nevét megcserélik a címoldalon, és a szerencsétlen könyvtáros meg őrüljön meg: 

'A' verzió: vagy a szabályt követi, és a másik csóka nevéhez sorolja - és eszméletlenül bénán fog kinézni, hogy az az egy nincs ott - főleg mivel szerencsétlen olvasó logikusan a többi mellett keresi - ha ott nincs, akkor biztos másutt sincs, mert miért lenne másutt, hiszena  másik kéttucat is ott pihen

vagy

'B' verzió: megszegi a szabályt, de akkor meg az adatbázis lesz kvázi hibás, hiszen nem az előírás szerint lett eljárva. Illogikus.

Bizonyos dolgokra egyszerűen nem voltak felkészülve, amikor a szabályokat írták, és akkor ez még nem is egy ritka eset.

#justlibrarianproblems

Könyves felfedezések 2.

Szegény barátnőnket, Borit pedig Conni-nak hívják igazából :(

A Bori sokkal aranyosabb, nem?

Könyves felfedezések 1.

Tök érdekes (bár őszintén szólva nem túl meglepő), hogy mióta adják ezt a Szulejmán-féle sorozatot, mekkora könyves hátteret kapott ez az arab/török stb. témakör, mennyi hasonló történet születik - és viszik is, mint a cukrot.

Arra lettem figyelmes, hogy több magyar szerző(nő) is külföldi hangzású írói álnevet használ ezen könyvek kiadásánál (persze ez nem ritkaság, inkább csak érdekesség), kíváncsi lennék, vajon a lelkes olvasóközönség mekkora része tudja vajon, hogy például Nasira Güzelik, vagy Syndie Maison is magyar valójában.

Könyvtáros felfedezések I.

Észrevettem, hogy a formai tárgyszavak között nincsen 'horror', mint olyan (most már van), sőt, a tudományos-fantasztikusban (aka sci-fi) is csak négy darab doksi árválkodik, a fantasy-ban talán pár tucat, minden a thriller és a fantasztikus címke alatt gyűlekezett.

Vigyázz adatbázis, jövök! :)

Nagy Réka - Ökoanyu a konyhában | kritikus szemmel

Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, amikor megláttam - valószínű, hogy emiatt is csalódtam akkora hatalmasat, hogy gyakorlatilag egy nagyon kezdő, hozzá nem értő rétegnek ajánlanám csak ezt a könyvet - a legvégén érteni fogjátok, miért.

Maga a könyv igen ízléses: szép design, jól esik kézbe venni, sok színes képpel, illusztrációval, eredeti áron 3880 jó magyar forintot kérnek érte, ami ahhoz lépest, hogy minden oldala színes, ráadásul keményfedeles, nem is rossz - ha a tartalmát nem nézzük. Bár...

Amire számítottam, az egy hasznos tanácsokban gazdag, informatív hasznos könyv, ami feltehetőleg vegetáriánus, ha esetleg nem is vegán (hiszen "húsmentes receptek" az alcím - ráadásul a fenntartható fejlődésnek szerintem ez minimum elvárható alapköve), úgyhogy már a munkám során bele-belelestem, aztán később ki is kölcsönöztem, hogy alaposabban áttanulmányozhassam.

Feltárás során gyanús volt, hogy számtalanszor felmerült a hús-kérdés (pl. ott a mit kezdjünk a maradék húsvéti sonkával ami egy egész minifejezetet kitett /a sokszor kettő oldalas témaköröket nem tudom hogy nevezhetném másképp/, aztán a melyik húsfélét mennyi ideig lehet eltartani még furcsább volt), de gondoltam adok neki egy esélyt.

Ami feltűnt már a legelején, hogy annak ellenére, hogy számtalan linket ajánl, sokszor a saját forrásait nem tünteti fel (pl. "tudósok megállapították" - mikor? melyik országban? mikor? milyen kísérlet kapcsán? milyen intézet szárnyai alatt? vagy a tipikus "az ember a fogazata alapján mindenevő", amit tényként közöl - és a bélrendszere alapján? Ez mind részletkérdés, mindenki azt látja, veszi elő belőle amit lát), tehát az állításai kvázi megalapozatlanok, nincsenek rendesen alátámasztva. Ez zavaró, mert azt gondolom, hogy a tudatossághoz szükség van egyfajta stabil háttérre, jól bizonyítható ismeretanyagra, amire bátran hagyatkozhat, hivatkozhat az ember.

A bevezetőből kiderül, hogy a hölgynek ez már nem az első, sőt, a harmadik könyve, illetve hogy több évnyi vegetáriánusság után újra húsevővé avanzsálódott (és megtudjuk, hogy létezik olyan, hogy "flexitarius" vagy "semi-vegetáriánus", azaz olyan, aki elvileg vegetáriánus, csak ritkán eszik húst. Én ezt - minden kicsit magára valamit is adó vegetáriánus/vegán emberrel együtt leginkább "finnyásnak" nevezném, nem pedig akármilyen-vegetáriánusnak, de ez már az én személyes kifakadásom. Továbbá nem értem, ha tisztában van vele, mekkora biológiai lábnyomot hagy a húsfogyasztás maga után, vajon miért él vele mégis, ha jó ideig nem tette?)

A tippjei enyhén szólva is furcsán hatottak, a később sokszor előforduló "drága nagymamát" sem érzem annyira erős hiteles alapnak, főleg olyan tanácsoknál, hogy "ne egyél olyat, amiben ötnél több összetevő van" vagy "olyan dolgot aminek nem tudod kiejteni a nevét". 

Érződik, hogy nagyon kezdő embereknek íródott, hiszen a szükséges konyhai berendezések/edényekre kitérve annyira alapszintű dolgok vannak csak felvetve, amit akinek pár éve saját konyhája van vagy legalábbis szeret ott tevékenykedni, és nem fogja be a szemét/fülét, amikor arról esik szó, hogy a teflon/mikrózás nem biztos, hogy egészséges, az már tisztában van ezekkel a dolgokkal.

Furcsálltam többek között, hogy mennyi műanyag tároló-dolgot felsorol (szerintem az üvegek sokkal "zöldebbek"), vagy a fém teatojást (sok gyógynövénynél kifejezetten rossz, ha fémmel érintkezik), de a kitérők a hússal kapcsolatos vágódeszkákra, késekre sem hagytak bennem sok örömöt. Csodálkoztam, hogy kávéfőzőt is látok az eszközök között (főleg mivel a kávé megintcsak nagy öko-lábnyomos).

Igazából ehhez hasonló ellentmondások tömkelegével van tele a könyv - én pedig egy idő után tollat ragadtam - nem rosszindulatból, de szeretnék rámutatni azokra a dolgokra, amik szerintem nem esnek egybe a könyv címének (szándékozott) mondandójával.

Különösnek találtam, hogy mennyire ki vannak sarkítva a multik viszont a kisboltokra nagy hangsúly van fektetve (amiknek a beszállítóik szintén sokszor ugyanazok mint a "nagyoknál"), nem is beszélve a piacokról, ahol kis érdeklődés után kiderül, hogy ugyancsak központi elosztóból hozzák a cuccot - ennyi erőből a multiba is beugorhatunk -, és ha magánszemély, biztos forrásból tudom, hogy nem egy ember veszi meg hipermarkertben a húst/zöldséget, hogy később háztájiként drágábban eladhassa. Persze nem mindenki, nem mindenhol, de megvan az esélye, résen kell lenni.

Az alapvető élelmiszereknél nekem szintén bazi fura a kukoricakonzerv, amikor a könyv hátralevő részében végig azt nyomatja, hogy mindent fagyasztani! - ezt bezzeg jó a műgyantás alaménadobozból. Nekem ez a logika fura.

Kiderül aztán, hogy a húsmentesség annyiból áll, hogy heti egy nap hús nélkül telik, mert úgy mennyivel egészségesebb lesz az ember és mennyivel könnyebb a bolygónak (bár nem írtam fel, a foodandwine blog szerint a marhahús 15400 liter/kg mozog ), akkor miért ne lenne logikus, zöld/öko életvitelszerűen így élni? Értékelem a szándékot, de nekem ez leginkább amolyan önigazolás/lelkiismeret-nyugtató dolognak tűnik.

Állítása szerint "10-15 évvel ezelőtt nem volt kultúrája a vegetáriánus étkezésnek" (azaz 2000-2005-ben) - kevés volt a recept - előtte pedig oldalakon keresztül ecseteli, hogy a "drága nagymama" mennyiféle húsmentes dolgot főzött annak idején, mert luxuscikk volt a hús. Mi ez, ha nem ellentmondás? (Nyilván a hús-nemevés szándéka különböző, de aligha hiszem, hogy ne igyekeztek volna feltalálni magukat a múltszázad elejének-közepének asszonyai kaja terén... egyébként hadd idézzek egy kis Wikipédiát: "A Magyarországi Vegetárius Egyesület (később Magyar Vegetárius Egyesület) pedig 1883-ban kezdte meg működését." Úgyhogy nem hiszem, hogy annyira ritka dolog lett volna ez - főleg a két háború között, amikor egyszerűen nem lehetett húshoz jutni jószerivel.) 

A receptek pedig... hogy idézzek, "Egyszerű, de pont ezért nagyszerű levesek, főételek, könnyű tavaszi saláták, (...)" - valóban, az egyszerűnél jobb kifejezést nem is tudtak volna rá kitalálni, őszintén szólva kevés egyszerűbb receptet tudnék kitalálni, mint a gombás rántotta vagy a mindenmentes krumplilepény (ami kvázi egy megsütött főttkrumpli...), esetleg a sima főtt kukorica, amit csilis fűszerrel szórnak meg. Az alma/zeller, alma/répa, vagy csírás paradicsomsalátáról ne is beszéljünk. Egyszerűen nem értem, ezekhez minek recept, mi ebben a kunszt.

A krémek és kencék alatt kiderült, hogy nem szépségápolási szerekről esik szó (sosem hallottam még más olvasatban e két kifejezést, pedig elhihetitek, hogy nem egy táplálkozással kapcsolatos tanulmány(gyűjteményt)/receptes könyvet és egyebet olvastam), hanem olyan "nagyszerű" margarin/felvágott helyettesítőkről, mint mondjuk a tojáskrém (ami megint egy wtf dolog, ha már ötleteket próbál adni, miért nem olyat, ami nem jut egyből mindenki másnak is az eszébe?). A bolti "aromáktól" fél, de sajtot, mézet bátran eszik, ami ugyanakkora lutri. (Nem emlékszem, hogy olvastam volna, hogy termelőtől szerzi be vagy maga készíti.)

A  nyalánkságok megintcsak kiábrándítóak, banán + kakaópor = csokikrém, hurrá (csak épp se a kakaópor, se a banán nem épp öko-barát a meglehetősen messzi termőhelye miat), ugyanez a "bounty" köleskásával, ami a kókuszdióval problémás...

Ráadásul sikerült szinte mindenbe vajat vagy valamiféle tejterméket tenni (ami ugyancsak az állat etetését-itatását eredményezi, vagyis ugyanúgy vízpazarló, mint a hús... )

Bár a fotók nagyon szépek, egyszerűen a tartalom hihetetlenül "bézik" (ha már így fonetikusan sikerült leírnia az írónőnek, használom én is, brr).

Előkerül, hogy mit csináljunk a húsvét utáni megmaradt sonkával (egy receptkönyvben melynek alcíme "húsmentes"), a lekvár, amibe nem tudja, minek kell citromsav, és hogy datolya, amivel édesíteni szokott (ami nagy eséllyel megintcsak nem kis hazánkban terem).

És ami a végére már az agyamra ment, az a fagyasztás. Minden menjen a fagyasztóba a kenyértől a palacsintáig. De miért? És őszintén, nem elég annyi kenyeret venni/sütni, ami pont elfogy? Vagy a diót kamrában tartani, mert ott is boldogan eláll? Ahhoz, hogy annyi mindent betuszkoljunk a fagyóba, egy egész fagyasztóládát kellene beszerezni, ami megintcsak piszok módon nem energiatakarékos.

Szó esik még a böjtről,a pálmaolajról/szegényorángutánok-témáról (csak éppen azt felejtik el sokszor, hogy ugyebár a kajába ebből csak töredéknyi megy, leginkább ipari felhasználású a dolog, nem azon az egy darab pálmaolajos croissan-on múlik a hektárnyi esőerdők sorsa, sokkal inkább biodízel készül belőle, illetve táp a tejelő tehén számára - és akkor nézzük meg újra,a  receptek hány százalékában fodul elő ugyancsak tejszármazék).

A negatív csúcs pedig az író kifakadása volt arról, hogy minek annyi recept a neten, pontosabban "minek annyi recept a világba bele", erre csak annyit reagálnék, hogy valóban, nem is kellenek ezek a receptek se, egyelőre még fel tudok szelni egy almát és egy zellert recept nélkkül is...

*

Őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy ennek a bejegyzésnek ez lett a vége, ugyanis nem szeretek lehúzó véleményt írni olyan könyvekről, amelyek számomra kedves témát boncolgatnak (mint a Hogyan legyek vegán 30 nap alatt például), főleg mivel (feltételezem) a jószándék vezérli az írónőt (és nem a téma népszerűsége iránti lovagoljunk-meg-egy-hullámot-és-keressünk-sok-pénzt filozófia), de ez akkor is kevés, kiábrándítóan felszínes, rosszul felépített, sokhelyütt logikátlan és már-már félrevezető (ez nem "öko", ráadásul a borító és fülszöveg alapján bármelyik vegetáriánus megvehetné, holott szó sincs ilyesmiről - persze lehet védekezni ezzel, hogy nem volt ráírva, de az alcím azt sugallja, becsapós). Érződik, hogy az írója abszolút laikus, nem nevezném alaposan tájékozottnak.

Ha ajánlanám kellene, maximum azoknak, akik nagyon-nagyon kezdők bármilyen konyhai dolog terén, vagy nem akarnak komoly, alapos, szakmai dolgokat olvasni, csak ilyen női magazin-stílusú érdekességeket.

(Másfél csillag, némelyik fotó tetszett, de képeskönyvnek kissé drága...)
 

Sanoma Könyvkiadó | 2015 | 216 oldal 

Amy Kathleen Ryan - Ragyogás (Ragyogás 1.)

Be kell, hogy valljam, anno a borítója volt, ami miatt kinéztem magamnak ezt a könyvet (ejha, közel kettő éve írtam róla először!), meg az Alexandrában is meg-megpillantottam, de látatlanban (ez esetben olvasatlanban) nem veszek, van egy olyan szokásom, hogy ha nem biztos, hogy jó lesz, nem költök rá (magyarán ha nem kedvenc szerző vagy gyűjtött sorozat része, akkor előbb könyvtár, aztán a tanakodás, hogy megéri-e).

Őszintén szólva többnyire igyekszek nem beleolvasni mások értékeléseibe, sőt ha tehetem, a fülszövegeket is kerülöm, mert sokszor veszettül sopileresek (nem egyszer vettem észre, hogy a háromszáz oldalas könyv közel első harmadát ellövik), viszont itt meglepően ügyesen sikerült eltalálni - annak ellenére, hogy romantikusabbnak tűnik tőle, mint amilyen valójában, illetve néhány olyan dolgot nem említenek meg hála az égnek, ami később jelentős szerepet játszik, és meglepőnek találtam, mert nem számítottam rá.

"Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek."

(Készült hozzá trailer is, a magyar feliratos verzióját ide kattintva találjátok - nem árul el túl sokat...)

Ami kifejezetten elrontotta számomra - mert amúgy izgalmas kis olvasmány volt -, az csupa technikai részlet, biztos vagyok benne, hogy a célközönség nem csupa mérnökből meg kutatóból áll, viszont vannak számomra annyira logikátlan megoldások, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy ezt miért, de ha valami kis odavetett indok felbukkant volna magyarázat gyanánt, azt mondom, jó legyen, de így minden nélkül nem tűnt életszerűnek. Alapvetően a régebbi "klasszikus" science fictionökön nőttem fel, és azokhoz képest nem volt megfelelően alátámasztva technikailag a dolog (oké, tudom, hogy a legtöbben nem arra voltak kíváncsiak, hogy milyen berendezés hogyan, meg ilyenek), de az egyik ami nekem nagyon furxcsa volt, hogy ha nem tudtam volna, hogy egy űhrjaó belsejében játszódik a történet, az első pár oldalon valahogy nem is éreztem volna. Traktorokról van szó, meg termőföldről meg valami arató-ünnepségről.
Nem akarok én beszűkült látókörűnek tűnni, de él bennem egy olyan kép, hogy ha hosszú távra tervezek és azt szeretném, hogy az űrhajó jó sokáig kibírja, minél kevesebb súllyal ugye, akkor termőföldet mint olyat, vagy nem viszek aktívan az utastérbe (esetleg kis porciókban a laborokba, vagy vízmentesítve külön leválasztható egységekbe, ha már valami miatt muszáj), de semmi esetre sem úgy, hogy szaladgálnak rajta meg ilyenek, ilyen időkben ez iszonyat pazarlás lenne!), nem is beszélve a kávéautomatákról és olyan "modern" dolgokról, ami a Földön abszolút hétköznapinak számít, de az űrben szerintem luxus (kakaó, vajas popcorn), tehát a történet harmadáig, a "konfliktusig" kb. azt éreztem, hogy nem is a végtelen világűrben hasítunk, és nem azért, mert az űrben születet gyerekek szemén keresztül látjuk a világot.

(itt spoiler kezdődik)

Közben meg valahogy nem lehet tudni, hányan is vannak azon a bizonyos hajón - kb. ötven lányt elvisznek ugyebár, talán annyi fiú marad, és a szüleik (száz ember? kétszáz? több? mennyi ember kell vajon egy akkora robosztus monstrumhoz, ahol még gyümölcsös meg szántóföld is vígan elvan traktorostul?) - a felnőttek  többnyire meghalnak a lövöldözésben vagy a sugárszennyezettség miatt. Mekkora az űrhajó? Meg úgy egyáltalán? Egy-egy mondattal bővel fel lehetett volna vázolni, és sokkal teljesebbé tette volna a képet. Vagy én voltam figyelmetlen?

A másik ilyen a felnőttek sugárfertőzöttsége volt - most komolyan, attól, hogy kikerülnek ezejk a jóemberek az űrbe, el fog tűnni róluk a sugárzás, miután napokat töltöttek egy szivárgó reaktor mellett? Amikor a részecskék ott ülnek a bőrükön, belekerültek a belső szerveikbe, stb., és utána a "mentőakció" után (ami szintén megérne egy misét...) az amúgy egészséges gyerekek csak úgy ölelgetik őket? Semmi elkülönítés vagy bármi? Meg ez a "nyissátok az ajtót majd én elkapkodom az embereket" dolog tulajdonképpen egyáltalán nem hősies vagy vagány, inkább olyan... életszerűtlennek hat, már-már nevetséges. (Nyilván én is mindent megtennék a szüleimért, nem arról van szó, csak ez a megoldás... egyszerűen olyan bugyuta, nem tudom elképzelni, hogy a valóságban ez így működne, márpedig a sci-fi témában igenis ott van a tudományos is, ragaszkodok hozzá - nyilván tovább van gondolva, de azért így... na mindegy.)

Kifejezetten érdekesnek találtam, ahogy a vallásos-vallás nélküli témát kezelték, hogy mi számít jónak, mi rossznak, a szemszögek, hogy milyen indíttatások hová vezetnek (feltételezem, ha a vallásos brancs lett volna pozitívként feltüntetve, nem ütött volna akkorát), a nézőpontok, a motivációk jól el lettek találva, a főszereplő csajszi is igazán szimpatikussá vált végül (bár sajnos rajta kívül nem sikerült mást megkedvelnem, talán a barátnőjét - az a levelezős dolog frankó volt, igazán!), csak azt sajnáltam, hogy hirtelen mennyi ember volt képes pálfordulást végrehajtani mindkét hajón. Magyarázható lenne persze a hatalmas sokkal, a váratlan helyzettel, hiszen akkor szinte kiszámíthatatlan, hogyan reagál az ember - összetörik, megváltozik vagy felnő a feladathoz - míg Waverlyvel ez utóbbi történt, szerelmével az előbbi kettő, a vallásos hajót nem támasztja alá: ha annyian bíznak valakiben, szinte istenként tisztelik, egyvalaki szavára máris lázadni kezdenek? értem, hogy nem volt mindenki oda a vezetőjükért, de ez borzasztó kidolgozatlannak hatott.

(itt a spoiler vége)

Mindezek ellenére úgy gondolom, egyáltalán nem egy rossz könyv ez, kifejezetten izgalmas, néhol riasztó, már-már sokkoló, olyan témákat feszeget, amelyek a tinédzserkorban levő lányokat különösen mélyen érinthetnek, és szerintem ügyesen csinálta az írónő - szinte a torkomban dobogott a szívem időnként a nyugtalanságtól, tehetetlen dühöt éreztem, és ha egy könyv képes szimpátiát kicsalni az olvasóból, az már valami.

Waverly karaktere különösen tetszett, hogy a nehezebb időkben sem zuhan meg, él benne a küzdeni akarás, és nem csak egy "kiegészítője" a szerelmének, vagy egy bábu, aki oda-vissza nyáladzik két pasi között egy szerelmi háromszögben majd azt várja hogy megmentsék, hanem aktív, cselekvő hősnő.

Érdekesek továbbá a személyiségek  - bár fentebb említettem, hogy néhol túlságosan is gyorsan változnak meg bizonyos dolgok - vagy csak az idő van furcsán érzékeltetve? - sokszínűek voltak, életszerűek, talán egy-két kivétellel nem csúszott bele bármiféle klisébe - bár van "rosszfiúnk" meg "jófiúnk, "bömbölő kisgyerek", "elvadult/elvakult vallási vezető", stb, mégis egy-egy kis plusz információval, vonással, utalással sikerül olyan összképet festeni, ami hihető. És ez nagyon fontos.

Trilógia első része ez, a következő Szikra néven jelent meg, a harmadik a Flame (Láng?) nevet viseli majd, bár nem ez lesz a következő a listámon, ha időm engedi, mindenképpen elolvasom majd.

forrás: kangaroo-k-i-d

Maxim Könyvkiadó | 2012 | 349 oldal | Glow

Könyvtípusok, amiket ki nem állhatok 1.

Szakirodalom terén fordul elő sokszor (főleg az ilyen tippek-tanácsok-egyebek témakörben, mint "hogyan vezessen sikeresen az üzleti vállalkozásomat", "mit kell tenni a népszerűségért?", "hogyan legyek jó nő?", stb.), hogy az ember egy két-háromszáz oldalas könyvet tart a kezében, és egy, azaz egyetlen hivatkozás sem fordul elő az egész műben, nemhogy irodalomjegyzék.

Megértem, ha valaki a tapasztalatait írja le esetleg, vagy a saját történetét, de annyira nem tudom elhinni, hogy nincs egyetlen olyan szakkönyv, szabvány vagy akármi, amiből ihletet merített, amit érdemes lenne idézni, csak leült az ipse, megírt háromszáz oldalt, és elégedetten bólintott, hogy igen, ez mind az én ötletem volt.

Főleg amikor az a háromszáz mondjuk nem is háromszáz, csak ötven-száz, de jó szellősen, nagy sorközökkel, margókkal és maximum másfél oldalas fejezetekkel, amik csupa általánosságról szólnak.

"Hogyan csináljunk sok pénzt? - Ne fogadjunk el olyan állásajánlatot, ahol - ha fénymásolni is kell -, kevesebbet fizetnek, mint huszonöt dolcsi per óra."

Na de komolyan...

Írjunk össze ilyen ötleteket meg nyilvánvaló dolgokat, adjuk ki, reklámozzuk megfelelően, a jónép meg kidobja a sok hiába kivágott és feldolgozott fáért a súlyos bankjegyeket, és tádám, máris sok pénzt csináltunk, micsoda sikertörténet.

*sóhaj*

(Az idézet egyébként valós, nem én találtam ki.)

Polcok Moly.hu-n

Létrehoztam Moly.hu-n két polcot (eleinte csak egy volt, végül jobbnak láttam szétválogatni), hogy könnyebben összegyűjthessem azokat a könyveket, amik érdekelnek. Sajna a nevük ellenére nem minden dokumentum található meg nálunk (van, amit az új könyvek katalógusának böngészése közben találtam, de mégsem került beszerzésre, van amit pedig Molyon, egy-egy már adott könyv alapján bóklászva). Amiket megtaláltam, azokat elláttam jelzettel, legalábbis amit nálunk, a soproni SZIVK-ben kapott, bár szerintem többnyire minden városi könyvtárban hasonló Cutter-számokat kapnak, mondjuk az ETO sokszor kérdéses. Mindenesetre azt hiszem, idővel átpakolom a Várólistám teljes tartalmát, hogy ha kedvem szottyan valamihez, ne kelljen még jelzetet keresgélni, csak belépek Molyra és már meg is van minden :3

• Szakirodalom
• Szép/szórakoztató irodalom

Avagy miért kell nekem még egy blog?

Vagy ötszáz könyv van a várólistámon. De tényleg. És ez a szám csak nőttön-nő, tulajdonképpen ha reálisan szeretném szemlélni a helyzetet, be kell látnom, hogy a végére érni nem fogok, maximum lépést tartani vele. Most pedig, hogy a legújabb könyveket is bármikor megkaparinthatom, és kis túlzással napi több tucat megy át a kezeim között, csak rosszabbodott a helyzet.

Ami talán picit kiemeli, vagy inkább megkülönbözteti más könyves blogoktól ezt, hogy szakirodalom is lesz bőven - na meg minden olyan, ami a másik blogjam témájába nem fér be - de illendően majd azért azokról is hírt adok itt, ha más nem, egy link formájában.

Ami lesz:

• YA, sci-fi és némi klasszikus, nagyritkán egy-két egypercesgyűjtemény
• Szociológia, könyvtártudomány, olvasáskutatás, ifjúságkutatás, informatika, információelmélet, szociális hálózatok, esetleg némi pszichológia, és pedagógia.

Ami nem lesz mert másik blogjaimban relevánsabbak azok az életmód/recept, illetve a gótikus/rémregények, szubkultúra-kutatással kapcsolatos tanulmányok.

A szó szoros értelmében nem könyvajánlót/kritikát szeretnék ide gyűjteni a magam részéről, inkább megjegyzéseket, idézeteket, kiakadásokat, sőt, olyan könyvek is lesznek, amiket tulajdonképpen el sem olvastam, csak felkeltették az érdeklődésemet, és átfutottam.

Nos, előzetesként ennyit erről.