2016. április 12., kedd

Andy Weir: A marsi


Emlékszem, nagyon-nagyon el akartam olvasni ezt a regényt, morcossá tett a gondolat, hogy a film még hónapokat várat magára, viszont az reményt adott, hogy a helyi könyvtár adatbázisában megtaláltam - hogy kölcsönözve volt, és valószínűleg többek által előjegyezve is, már kevésbé.
Aztán hogyan, hogyan sem, elfeledkeztem róla, csak jóval később jutott újra eszembe, amikor körülbelül mindenhonnan ennek a filmnek a plakátjával, trailerével néztem farkasszemet, lévén kedvenc zsánerünk a science fiction, megadtam magam és előbb terítékre került az adaptáció, mint a könyv.

Őszintén szólva némileg többet vártam, de ahogy pl. az Interstellart beharangozták és amilyen tipikus mai antitudományos látványfilmet kaptunk, egészen pozitívan csalódtam. Komolyan, szegény sci-fi filmekkel kezdem a ne számíts sokra és akkor nem fogsz csalódni elvet vallom… komolyan, nem akarok olyan kányáskodó lenni, de akkor is, lehetséges, hogy mondjuk az ezredforduló előtt még nem volt olyan extra technológia/technika a megvalósításhoz, de legalább rá voltak szorulva, hogy ne csak a naagy látványvilág jelentse a film 90%-át. (Még szerencse, hogy a könyveknél ez a tendencia nem tud megmutatkozni, addig jó nekünk.)