Cyn Balog: Fairy Tale – Tündérszerelem

Eddig tündéres YA-téren csak Aprilynne Pike (miért van ilyen szép neve a hölgynek annak ellenére, hogy milyen borzalmasan ír?!) Szárnyak című szörnyűségét sikerült összeszednem, amit bevallottan nem is bírtam végigolvasni - egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen regénnyel találkoztam, szóval ez nagy szó! - tehát ez a második, amit ilyen témában olvastam.

Valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a Cyn Balog igazából egy Balogh Cintia, csak angolosan, mert úgy komolyabbnak tűnik és többen megveszik majd, viszont a fordítási hibákból sajnos lerítt, hogy nem, talán valami pedig dobott volna rajta.

Komoly története nincs a könyvnek, inkább olyan kis humoros-romantikus-szórakoztató(-szívszorító/dráma?) jellegű, viszont sajnos számomra a főszereplő - annak ellenére, hogy azért néhol együtt lehetett vele érezni - nem lett szimpatikus, sőt,  igazából inkább ellenszenvessé vált az önzősége és lenéző viselkedése miatt. Persze nem kell minden főhősnőnek kedvesnek meg aranyosnak lennie, de akkor... miért is drukkoljon neki az olvasó? 

"Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen – teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy „tökéletes” szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját."

A karakterek nem igazán voltak kidolgozva, szerencsétlen lány szüleit is kb. két-három tulajdonsággal rendelkező bugyuta papírmaséként lehetne leírni, a legjobb barátnő mintha más világban élne, a nagy szerelem meg... SPOILER! szóval a  nagy szerelem, szeretet, ami kiskoruktól kezdve összefűzte őket, egy hét alatt eltűnik? Sőt, fellángol valaki más iránt? Na de gyerekek... az életben ez nagyon nem így működik. Milyen kapcsolat az, ahol ha nehézség adódik, dobjuk csak el a párunkat, van másik, jó lesz ez így is? ráadásul rendben van, hogy nem happy end, de... miért van ez mégis valamiféleképp pozitívnak beállítva? Se a lány nem harcolt komolyabban a pasijáért, se a srác kettőjük szerelméért, de sebaj, hopp, ott a kárpótlás, minden mehet tovább a maga útján. vagy ha a tündérek nem tudnak szeretni, és ugyebár a srác tündér, tegyük fel, oké, akkor ő nem is tesz semmit... de a lány? Ó, dehogynem tesz, szerelmet vall valaki másnak, pedig a barátja maradnak érte - annak ellenére, hogy nem is szereti, mert tündér (??) Na jól van... :D Grr. SPOILER VÉGE 

az eredeti borító Goodreads-ről

És az egész olyan... sztereotipikus. Természetesen egy ember véges számú jellemzők összességeként írható le, viszont egy regényben egy karakter egyszerűen nem kaphat instant annyit, maximum talán egy tucatot (értitek, hogy milyen ő maga, mit szeret csinálni), a cselekvéseiből pedig következtethetünk arra, hogy milyen a személyisége. Rossz az, amikor egyszerűen annyit tudunk valakiről, hogy izmos, és ezért minden nőnemű rá csorgatja a nyálát tizenhattól ötvenhatig vagy éppen hogy beszél olaszul és szereti a sorozatokat, a szereplőket meg mindössze egy-két említésre méltó szál fűzi egymáshoz, a rivális csaj nyilván szőke és modell-szerű, és a többi. Kicsit fájó volt az is, hogy a Tündérföld-részről nemigen tudtunk meg semmit, bár rendben, végül is itt játszódott a történet, ám legyen.

Összességében még felhozhatnám mellette, hogy legalább azt sugallja, hogy ó, igen, álljunk ki a vágyaink mellett, tegyünk meg mindent azért, amit el akarunk érni, de... a történet végével ezt is tönkreteszi. nem valami jól átgondolt az egész storyline, maradjunk annyiban.

Lehet, hogy túl szigorú vagyok - vagy csak nagyon nem tartozok a célcsoportjába - de jóval többet ki lehetett volna hozni belőle. Ahogy utánaolvastam, nem meglepő módon igen megosztotta az embereket: vagy nagyon szerették, vagy unalmasnak, idegesítőnek, semmitmondónak találták.  Olvastam már sokkal rosszabbat is (az említett Pike -féle Wings), de ez számomra nagyon-nagyon nem üti meg a színvonalat. (És a sokak által istenített borító is inkább csak az Alkonyat óta hódító fekete alapra dobjunk valami színes cuccot - koppintás feeling. Áh. Pedig nem akartam ennyire lehúzni, mégis sikerült :c )

Talán rá kellene állnom valami komolyabb stílusra. vagy csak megválogatni, mit olvasok.

 Európa Kiadó | 2008 | 382 oldal

Ez egy régebbi értékelés, 2014 februárja óta pihent a piszkozatok között.