2016. január 23., szombat

Metamorfózis 1: Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés Növendékei

forrás: GoodReads
 Újra kellett olvasnom, mert olyan régen volt már, hogy először a kezeim közé került, és tudtam, hogy más lesz, mert én is változtam, na meg az újraolvasás során mindig előbukkannak olyan elemek, amik első alkalommal elkerülték a figyelmemet. És mekkora meglepetést okozott!

Az a helyzet, hogy egy héttel ezelőttig azt mondtam, ez a kedvenc könyveim egyike, de az olvasása alatt sokszor inkább iszony, feszélyező, kellemetlen érzés lett rajtam úrrá, szóval csupa olyan, amit első hallásra nehezen lehet összeegyeztetni egy "kedvenc könyv" címkével ellátott kötettől. Aztán persze ahogy haladt a történet, amint egyre kilátástalanabbá és ijesztőbbé vált minden, egyre inkább megutáltam. De a felénél valahogy a főszereplővel együtt átfordultam, úrrá lettem az egészen. Na jó, nem ígérem, hogy spoiler nélkül fogok tudni írni erről, egyszerűen ez egy olyan könyv, amit nem lehet elmagyarázni, mert elmagyarázni annyit tesz, mint leegyszerűsíteni.

"Szaska, a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár.
A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket.
No persze csak ha megérik."
Aki még nem hallott semmit erről a könyvről, annak azt tanácsolom, hogy ne dőljön be a tündéres borítónak és a borzasztó Harry Potteres utalásnak, amivel megpróbálják szerencsétlen vevőre rásózni, mert semmi köze nincs se tündérekhez, se Harry Potterhez, és szerintem roppant visszatetsző - az ember leemeli, olyan kis könnyed cuki fantasynak tűnik, HP-s utalással, akkor biztosan valami varázslatos YA cucc lehet, aztán jön a pofára esés, mert nagyon nem az a kategória, még ha az első pár oldal talán kicsit semmilyennek is tűnhet. A cím szintén félresiklott: egy veszett nagy spoiller az egész sztorira, mellette pedig egyszerre laposítja el és teszi élvezhetetlenné az eredeti címhez (Vita Nostra/Mi életünk) képest.

A másik melléfogás, ha sci-finek nevezzük, mert ahogy fantasynak sem mondható, úgy a scienfe fiction kategóriába sem hiszem hogy beleférne (elvileg mágikus realizmus, de nehezemre esik a realizmus szót használni a könyvre, mert... irreális? Mondhatni.)

forrás
Ha már bármit olvastál róla/belőle, mielőtt nekiállsz akkor mondhatni veszítettél az élményből, mert az idézetek magukban nem jelentenek semmit, vagy legalábbis nem úgy ütnek, mintha akkor és ott, azok között a bekezdések között olvasnád, ahol a helyük van. Komolyan mondom.

Az a helyzet, hogy pont az összetettsége és a címének/borítójának félrevezető volta miatt sok negatív véleményt olvastam róla, tipikusan az a könyv, amit vagy kifejezetten nagyon szeretnek, mert összetett, többrétű, elgondolkodtató, sajátos, felzaklató és űrt, kérdéseket hagy maga után - vagy nagyon utálnak, mert unalmasnak, depresszívnek, nyavalygósnak, érthetetlennek találják.
Mert tényleg kell hozzá egy hangulat, egy olyan hozzáállás, amibe belefér egy rakás elég erős filozofikus, elvont, már-már groteszk gondolat, mert van bőven.

A magyar fordítás nem olyan rossz - bár őszintén gondolkodok rajta, hogy a német után az orosz lesz, amit majd elsajátítok, mert sajnos szörnyen sok olyan orosz szerző van, akitől szívesen olvasnék, de nem hogy magyarul, még angolul sem jelent meg az áhított könyv! Na mindegy, még a jövő zenéje.
Nos, gépelési hibákat ugyan találtam benne, de az angolról való félrefordításokhoz képest az semmi, úgyhogy ilyen szempontból elmegy szerintem.

Viszont a hangulata, a szereplők rettegése, levertsége, iszonya abszolút jól átjön, képes voltam undorodni az egész történettől, pedig lényegében semmi olyan szörnyűség nem történik, csak a folyamatos nyomás, a stressz, hogy "valami rossz fog történni, ha...", a kollégium hidegsége, a vizsgák utáni felszabadultság is teljesen életszerű.

forrás: vk.com

Innentől kezdve spoilerveszély áll fent :)

Sokan panaszkodtak arra, hogy idegesítő, hogy milyen sokat nyavalyognak a szereplők, főleg az első felében, viszont... emlékezzünk csak vissza, milyen volt tizenévesnek lenni és úgy gondoljuk át újra. Ha mi kerülnénk hasonló helyzetbe, elszakítva, kényszerítve, rettegésbe taszítva, vajon hogyan viselkednénk?

Ennek ellenére magával ragadó. Tetszik, hogy az első részben azért olvastatja magát, mert meg akarjuk tudni, vajon mi a fene folyik ott, utána pedig ahogy Szaska is átlendül, azon morfondírozhatunk, hogy vajon mi lesz utána, hova tovább?

Először érdekesnek találtam, újszerűnek, faltam a sorokat, a szavakat, és az utolsó oldalon sokakhoz hasonlóan nem éreztem a katarzist, elfogadtam, hogy rendben, akkor így, de mégis...? És most, ennyi év után érzem úgy, hogy tényleg eljutott hozzám, vagy megközelítés kérdése, én kerültem közelebb hozzá. Persze úgy gondolom, ha majd eltelik újabb öt év, megint más szemmel fogok rá tekinteni.

Abban reménykedtem anno, hogy amikor megérkezik a folytatás (vagy ha megérkezik, manapság a könyvkiadóknál ki tudja...), valami hasonlót kapunk majd, esetleg további szemesztereket, továbbgondolt dolgokat, de összességében... kerek ez a történet a maga viszonylagos lezáratlanságában, nem?

Azt hiszem, fiú főszereplővel nem lett volna ennyire érdekes, talán el sem kezdtem volna olvasni, vagy nem ugyanazzal a kíváncsisággal, sokat kivett volna belőle, bár előfordulhat, hogy csak saját magamból indulok ki - jobban kedvelem a lány/női főszereplős történeteket, bár sajnos számtalanszor előfordul, hogy valahol félresiklik és az egész történet vele bukik.
Nos, azért szeretem igazán a sci-fi könyveket, mert egy jól megírt sci-fi egyszerre érkezik remek karakterekkel, érdekes történettel és ott van mögötte a filozófia - nem kenyerem az a regény, ami csak arról szól, hogy ilyen űrhajó, olyan csata, gyilkosságok meg fröcskölő vér, sokkal jobban szeretem azt ami elgondolkodtat, rákényszerít, hogy másképp gondolkodjak, kilépjek abból a körből, amit olyan jól ismerek.
Hát ez a könyv pont ilyen. Megrémít, mert szokatlan, egy olyan helyzetbe kényszerít, amiből gyakorlatilag lehetetlen szabadulni, aztán szintén kényszerít, hogy olyan gondolatokat fogadjunk be a főhőssel együtt, ami egyszerűen embertelen a maga módján.

forrás: a-booka.ru

Tetszetős, hogy a szakaszok mennyire más hangulatban játszódnak, mesélődnek, a rettenet, a riadalom, aztán a kíváncsiság, végül a mohó tudásvágy, a lelkesedés, az akarat. A gondolat végigkíséri, hogy amit nem ismerünk, azt nem akarjuk, attól mennyire félünk, irtózunk, hogy mennyire ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz mennyire ragaszkodunk - csak azért, mert nem ismerünk mást.

Döbbenetes, hogy a főhős átalakulásával én is mennyit változtam - és az olvasottak alapján nem vagyok egyedül. Úgy gondolom, hogy egy jól megírt, szokatlan regény ez, még ha mindenkinek nem is fog tetszeni, mert hajlamos megfeküdni az olvasó gyomrát, egy próbát mindenképpen megér.

 "Vannak dolgok, amelyeket nem lehet elképzelni, de meg lehet nevezni őket. És miután nevet kaptak, megváltoznak, más lényegbe áramlanak át, és már nem felelnek meg a nevüknek, és akkor újra meg lehet nevezni őket, most már másképpen, és ennek a folyamatnak – az alkotás megbabonázó folyamatának – sosincs vége; íme itt a szó, amelyik név, és a szó, amelyik jelentés." (268. o)

"És a világon mindenkinek megvan rá az esélye, hogy találkozzon azzal, akit valaha ő mondott ki hagosan…" (317. o.) 
Mostanra a trilógia mindhárom része elérhető magyar nyelven is, a következő sorrendben:
  1. Alekszandra és a Teremtés Növendékei / Vita Nostra
  2.  Arszen és a Játék Hatalma / Brevis Est 
  3.  Andrej és a Föld Zarándokai / Brevi Finietur
A címük a Gadeamus Igitur első soraiból áll össze, ami végig is kíséri a sorozat részeit. Milyen frappáns, nem?

Metropolis Media | 2009 | 366 oldal

Ez egy régebbi értékelés, a másik blogomon jelent meg először.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése