Belelapoztam Michael Crichton Zaklatás című könyvébe, és valahogy ezen a párbeszéden akadt meg a szemem (innen is a "villanó memória" kifejezésen). Nem is félrefordítás, inkább furcsaság. De tényleg van, aki ezt így használja élőszóban? Van egy olyan gyanúm, hogy a laikusok nagy részének nem a flash memória fog beugrani. Értem, hogy a szóvicc másképp nem jön ki, de annyira életszerűtlen és furcsának hat... (Google barátunk is egy oldalnyi találatot hozott csak a kifejezésre, amiből az első az említett mű, úgyhogy gyanús, hogy nem túl elterjedt a dolog.)
Tudom, hogy régen íródott, de a fordításért ez aligha lehet mentség.
 |
| forrás: Google Books |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése