"Aztán megkezdődött a mészárlás..."

Michelle Hodkin: The ​Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése (Mara Dyer 1.)

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet. Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Mara Dyer, a középiskolás lány baleset áldozata lesz, egy kórházban tér magához, ahol megtudta, hogy barátaival együtt egy rég elhagyatott elmegyógyintézet összeomlott romjai alatt találtak rájuk - mindössze ő maradt életben. Viszont senki nem tudja, miért mentek oda, mit csináltak aznap éjjel. Mara összetörik, de igyekszik továbblépni, új életet kezdeni egy másik városban, másik iskolában, amihez a családjától minden támogatást megkap.
Viszont különös dolgok történnek: a valóság megbomlani látszik, a halott barátai fel-felbukkannak egy-egy szemvillanás erejéig. Vajon tényleg nincs rendben valami, vagy csak Mara kezdi végképp elveszíteni az eszét?

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A kör (Engelsfors-trilógia 1.)

A másik blogomon olvasható a Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A kör (Engelsfors-trilógia 1.) c. könyvről írt beszámolóm.

Joanna Jellinek: Györgyike és a sárkány

Szóval olyan is van, amikor a királylány menti meg a lovagot :) Igazán aranyoska :)

Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 1.: 9… 8… 7…

A másik blogomon olvasható a Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 1.: 9… 8… 7… c. könyvről írt beszámolóm.

Neil Gaiman: Death: High cost of living

 A másik blogomon olvasható a Neil Gaiman: Death: High cost of living  c. képregényről írt beszámolóm.

Abbi Glines: Existence / A végzetem

az eredeti változat

"Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál?
Persze, hogy beleszeret.
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta."


A történet ismerete nélkül vágtam bele a könyv olvasásába, gyakorlatilag semmit sem tudtam róla, maga a cím fogott meg - Existence, avagy létezés, valamilyen drámai, tanulságos, némileg szenvedős-gyötrődős sztorira számítottam, minden előítélet nélkül vágtam bele, bár utólag (tekintve a molyos értékeléseket) szinte biztos, hogy nem kezdtem volna bele.

A bejegyzés spoilereket tartalmaz, ha még nem olvastad, de tervezed, gondold meg, hogy továbbgörgetsz-e :)

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek – Az angyal

 A mágia veszélyes
– de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Elég nagy hírverés volt annak idején ekörül a könyv körül, nem is foglalkoztam vele igazán, kezd kikopni az érdeklődési körömből a fantasy, és valamiért az volt a benyomásom, hogy ez erősen fantasy, holott azért ez nem teljesen igaz, valóban előfordulnak elemei, de van benne éppen annyi más is, amitől teljesen élvezhető és komplex kis történetté válik.

Andy Weir: A marsi

Emlékszem, nagyon-nagyon el akartam olvasni ezt a regényt, morcossá tett a gondolat, hogy a film még hónapokat várat magára, viszont az reményt adott, hogy a helyi könyvtár adatbázisában megtaláltam - hogy kölcsönözve volt, és valószínűleg többek által előjegyezve is, már kevésbé.

Aztán hogyan, hogyan sem, elfeledkeztem róla, csak jóval később jutott újra eszembe, amikor körülbelül mindenhonnan ennek a filmnek a plakátjával, trailerével néztem farkasszemet, lévén kedvenc zsánerünk a science fiction, megadtam magam és előbb terítékre került az adaptáció, mint a könyv.

Őszintén szólva némileg többet vártam, de ahogy pl. az Interstellart beharangozták és amilyen tipikus mai antitudományos látványfilmet kaptunk, egészen pozitívan csalódtam. Komolyan, szegény sci-fi filmekkel kezdem a ne számíts sokra és akkor nem fogsz csalódni elvet vallom… komolyan, nem akarok olyan kányáskodó lenni, de akkor is, lehetséges, hogy mondjuk az ezredforduló előtt még nem volt olyan extra technológia/technika a megvalósításhoz, de legalább rá voltak szorulva, hogy ne csak a naagy látványvilág jelentse a film 90%-át. (Még szerencse, hogy a könyveknél ez a tendencia nem tud megmutatkozni, addig jó nekünk.)

Rémségek könyve (Horror antológia)

A másik blogomon olvasható a Rémségek könyve c. horror antológiáról írt beszámolóm - illetve némi információ a hajdan volt hazai Fangoria magazinról.

Borítók sokadszor - avagy valahol már láttam...

...mert gyakran megesik, hogy ugyannak az artworknek sikerül többször is borítóként újjászületnie - bár kifejezetten a magyar piacon nem annyira szembeötlő, de a külföldi palettán (illetve a magyar-külföldi összehasonlításnál) akad ilyen bőven.

Lássuk csak, miket találtam, a teljesség igénye nélkül:

Scott Westerfeld: Pretties	Susan Reinhardr: Not tonight, honey

Negyedik molyszülinap

Pár napja kaptam az értesítést, miszerint négy kerek éve regisztráltam Moly.hu-ra :) Szívmelengető egyrészt, visszaidézte azt a januári napot, amikor a fősulis könyvtári gyakorlat unalmasabb kevésbé aktívabb órácskái alatt végül feltévedtem és regisztráltam erre a jó kis oldalra (kerülgettem már előtte egy ideje). Hogy repül az idő! Egyszerre mintha tegnap, mégis mintha egy másik életben történt volna... :)

Metamorfózis 1: Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés Növendékei

forrás: GoodReads

 Újra kellett olvasnom, mert olyan régen volt már, hogy először a kezeim közé került, és tudtam, hogy más lesz, mert én is változtam, na meg az újraolvasás során mindig előbukkannak olyan elemek, amik első alkalommal elkerülték a figyelmemet. És mekkora meglepetést okozott!

Az a helyzet, hogy egy héttel ezelőttig azt mondtam, ez a kedvenc könyveim egyike, de az olvasása alatt sokszor inkább iszony, feszélyező, kellemetlen érzés lett rajtam úrrá, szóval csupa olyan, amit első hallásra nehezen lehet összeegyeztetni egy "kedvenc könyv" címkével ellátott kötettől. Aztán persze ahogy haladt a történet, amint egyre kilátástalanabbá és ijesztőbbé vált minden, egyre inkább megutáltam. De a felénél valahogy a főszereplővel együtt átfordultam, úrrá lettem az egészen. Na jó, nem ígérem, hogy spoiler nélkül fogok tudni írni erről, egyszerűen ez egy olyan könyv, amit nem lehet elmagyarázni, mert elmagyarázni annyit tesz, mint leegyszerűsíteni.

Joseph Sheridan Le Fanu – E. T. A. Hoffmann: Carmilla / Denner Ignác

A másik blogomon írtam a Carmilla, illetve a Denner Ignác című kis novellákról, ide kattintva elérhető.

Cyn Balog: Fairy Tale – Tündérszerelem

Eddig tündéres YA-téren csak Aprilynne Pike (miért van ilyen szép neve a hölgynek annak ellenére, hogy milyen borzalmasan ír?!) Szárnyak című szörnyűségét sikerült összeszednem, amit bevallottan nem is bírtam végigolvasni - egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen regénnyel találkoztam, szóval ez nagy szó! - tehát ez a második, amit ilyen témában olvastam.

Valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a Cyn Balog igazából egy Balogh Cintia, csak angolosan, mert úgy komolyabbnak tűnik és többen megveszik majd, viszont a fordítási hibákból sajnos lerítt, hogy nem, talán valami pedig dobott volna rajta.

Komoly története nincs a könyvnek, inkább olyan kis humoros-romantikus-szórakoztató(-szívszorító/dráma?) jellegű, viszont sajnos számomra a főszereplő - annak ellenére, hogy azért néhol együtt lehetett vele érezni - nem lett szimpatikus, sőt,  igazából inkább ellenszenvessé vált az önzősége és lenéző viselkedése miatt. Persze nem kell minden főhősnőnek kedvesnek meg aranyosnak lennie, de akkor... miért is drukkoljon neki az olvasó? 

"Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen – teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy „tökéletes” szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját."

Új kihívások: denevérek, mágikus realizmus és urban fantasy

Méghozzá a Moly-hu oldalon, gondoltam kiptóbálom miféle ördöngősség létrehozni egy kihívást (kiderült, kis odafigyeléssel nem nagy), rögtön készítettem is négyet, akinek épp zsánere, tessék jelentkezni, íme:

 Urban fantasy Magyarországon

„Az urban fantasy (…) legfőbb jellemzője, hogy a fantasy elemekkel bíró narratíva jelentősen valós, városi környezetben játszódik.”
A feladat: elolvasni egy urban fantasy regényt vagy novelláskötetet, amely nagyrészt Magyarországon játszódik.
(Nem vagyok túl szigorú, ha meg tudod nevezni, hogy az amúgy nem a témakörbe tartozó történetben milyen gyakran előforduló vagy jelentős urban fantasy elemek bukkannak fel, el fogom fogadni :) )

[ KATT ]

Mágikus realizmus Magyarországon

„A mágikus realizmus olyan művészeti irányzat, amelyben varázslatos, mágikus elemek tűnnek fel az amúgy realista megjelenítésben.”

A feladat: elolvasni egy mágikus realista regényt vagy novelláskötetet, amely nagyrészt Magyarországon játszódik.
(Nem vagyok túl szigorú, ha meg tudod nevezni, hogy az amúgy nem a témakörbe tartozó történetben milyen gyakran előforduló vagy jelentős mágikus realista elemek bukkannak fel, el fogom fogadni :) )

 [ KATT ]

 Denevérek!

A kihívás teljesítéséhez összesen 3 darab könyvet kell elolvasni:
– egyet, aminek a borítóján illusztrációként vagy címében denevér van (lehet denevér minta is, nem muszáj az élő állatnak lennie; lehet regény, de szakkönyv is, ha a borítósat választjátok, tegyétek fel a borítós polcra)
– egyet, amelyben valamilyen szerepet játszanak, megjelennek állatként, tehát nem denevérmintás zokni például (lehet rövidke bekezdés is akár, ehhez idézetet kérek; az idézetes polchoz adjátok hozzá a könyvet és az idézetet)
– egy mesekönyvet/képeskönyvet, amelyben illusztrálva feltűnik (nem muszáj szereplőnek lennie, lehet szimpla illusztráció is)

[ KATT ]


Metamorfózis, avagy olvassuk el a Gyacsenko-házaspár trilógiáját

A feladat a Metamorfózis-trilógia elolvasása.
Az olvasásokat a kihívás kezdetétől tudom elfogadni.
Olvasási vagy értékelési linket szeretnék kérni hozzászólásban.

[ KATT ]

Könyvtárban jártam - 2015 & évértékelő

Igen kis friss még ez a blog ahhoz, hogy nagyobb éves összefoglalót lehessen készíteni - de azért van pár olyan dolog, amit szeretnék feljegyezni valahová (például hogy mennyit olvastam), na és ez itt pont megfelelő hely lesz.

A blogot november 11-én hoztam létre, legalábbis az első bejegyzés akkorra datálódott, vagyis még alig két hónapja pötyögök ide mindenfélét, viszont máris született 22 hosszabb-rövidebb bejegyzés. Ezek közül a látogatottsági sorrend így alakult:

1.	Nagy Réka - Ökoanyu a konyhában | kritikus szemmel Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, amikor megláttam - valószínű, hogy emiatt is csalódtam akkora hatalmasat, hogy gyakorlatilag eg...
2.	Az olvasókról (avagy nem olvasókról) 1. Amikor a négygyermekes anyuka (úton az ötödik) panaszkodik arról, hogy milyen rossz, hogy a mai gyerekeknek már nem jelenti ugyanazt az élm...
3.	10 perces frizurák - Több, mint ötven frizura lépésről lépésre "Reggel laza lófarok és este elegáns, feltűzött frizura? Minden hangulathoz, alkalomhoz és minden típushoz megtalálható a megfele...
4.	Avagy miért kell nekem még egy blog? Vagy ötszáz könyv van a várólistámon. De tényleg. És ez a szám csak nőttön-nő, tulajdonképpen ha reálisan szeretném szemlélni a helyzetet, ...
5.	Vlagyimir Vasziljev Idő-Őrség (Őrség 8.) Hozzájutottam kettőezer és négy jó magyar forintért, és meglepődve konstatáltam, hogy milyen kis vékonyka a szentem, jobban örültem volna...

Nem igazán meglepő, bár a heti top 5-öket inkább már könyvvéleményezős bejegyzések teszik ki, kíváncsi vagyok, jövőre ugyanilyenkor hogyan fog majd kinézni.

Legtöbben a másik blogomról, Facebookról, illetve Molyról kerültetek ide, a keresőszavak halmaza még soványka, ha több és izgalmasabb lesz, megosztom majd azokat is.

A blognek jelenleg 9 Facebookos kedvelője, és 8 követője van.

Az előző évben is volt egy hasonló bejegyzésem, amiben kvázi azon sajnálkoztam, hogy milyen keveset sikerült olvasnom, tulajdonképpen ez idén sem javult, sőt... ugye az év első felében (háromnegyedében) nem voltam a helyi könyvtár tagja, ami azért eléggé hátravetette a dolgot, na meg rengeteget dolgoztam bezzeg fanficekre jutott idő, eh, ezért az értelmesebbje, illetve a nagyon vágyottak, frissek, stb., kimaradtak a szórásból. Az sem válhat a mentségemre, hogy ne lett volna itthon könyv, hiszen a kollekcióm 90%-át a nyáron elhoztam az albérletbe "otthonról", ami azért egy kellemes háromszáz darabos dobozhalmazt jelent, de nem nagyon fűlött hozzá a fogam. Vásárolni meg nem, mert valahogy mindig kellett másra, vagy sajnáltam rá, mondván, hogy azt sem tudom, megéri-e, milyen lesz, meg a többi.

Most azért így éve vége felé belehúztam, de jól esett volna azt mondani, hogy igen, sikerült legalább harminc (nem mesekönyv) könyvet elolvasni, de sajna csak 19 darabot sikerült összeszámolnom (na meg 4 db mesekönyvet), viszont 8 darab vár arra, hogy befejezzem, van amelyik csúfondárosan július óta ott éktelenkedik... Furcsa egyébként, hogy pont azokon "ülök", amelyek érdekelnek, csak valahogy nincs hangulatom sokszor hozzá, és sajnálom "átérzés nélkül" végigpörgetni a lapokat, csak hogy túllegyek rajtuk. A Moly számlálója szerint ez összesen 8196 oldalt jelent saccra (bár nem tudom, ebbe a megkezdettek is beleszámítanak-e, vagy az már a 2016-ot fogja gyarapítani?  (Szerintem utóbbi, ugyanis már van egy 2016-os olvasásom, és ott jelzi az alján. Érdekes.)

Rengeteg könyv lett hirtelen várólistás, átbogarászva a könyvtár katalógusát tök sok jó kis szakirodalmat találtam, meg azért a könnyedebb műfajokból sincs hiány, na meg "rossz" látni, hogy mindig újabb és újabb izgi könyvek jelennek meg, kb. sosem lehetne a végére érni... :D Most azt fogadtam meg, hogy a 2015-ben összeírt listákról megpróbálok minél többet elolvasni (kigyűjtöttem mellé, hol találhatóak, így még egyszerűbb dolgom van), kíváncsi vagyok, abból a kb. 160 darabból mennyire fog sor kerülni, na meg mennyi fog tetszeni.

Kim Harrington: Clarity - tisztánlátó (Clarity 1.)

"Ne hunyd be a szemed! Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni.

Clarity „Clare” Fern tisztán lát dolgokat. Olyanokat, amelyek mások előtt rejtve maradnak. Látja a lopott csókokat, a rég eltemetett titkokat. Elég megérintenie egy tárgyat, és víziók törnek rá. Veleszületett képessége adomány. De átok is egyben.

Amikor egy fiatal lány gyilkosság áldozata lesz, felbukkan Clare volt fiúja, hogy segítségét kérje az ügy felderítésében – noha Clare még mindig haragszik a hűtlen fickóra. Aztán Clare szintén természetfeletti képességekkel rendelkező bátyja a gyilkosság fő gyanúsítottja lesz, és a lány többé már nem maradhat ki az ügyből. Gabriellel, az új rendőrfelügyelő vonzó fiával társulva, Clare bemerészkedik a rettegés, a megtorlás és az érzékiség mélységeibe, hogy a gyilkos nyomára bukkanjanak. De vajon kivételes képessége nem hagyja-e cserben pont akkor, mikor a legnagyobb szüksége lenne rá?"

Nagyon-nagyon-nagyon rég nem voltam könyvtárban megint, ráfanyalodtam az e-könyveimre és nem sokat jártam a városba, esélyem sem volt benézni (na meg ugye a költözés-mizéria még mindig aktuális, amint megtaláljuk a megfelelő járgányt, már itt sem vagyunk :D) és ezért valahogy kiesett, most már jó másfél-két hónapja. Aztán a postáról jövet ellenállhatatlan kényszert éreztem, mintha valami fura gravitációja lenne vagy mifene, komolyan, össze is válogattam gyorsan néhány érdekesnek ígérkező darabot (habár a Lovecraft-kötetből már korábban szemezgettem, illetve a Poe történetei közül is már túl vagyok jónéhányon, de gondoltam, legalább ha a másik kettő gyér lesz, legalább van miben bíznom), persze a Kedves forgatta a szemét, hogy még több mindent kell cipelnie, de végül csak hazaérkeztünk vele.

Tudjátok, kifejezetten vadászok a YA könyvekre, kár, hogy nincs külön egy gondola kiállítva nekik, mert a gyerekrészlegre ritkán járok fel, a sci-fi/fantasy és a krimi polcokat pedig néha unom újra és újra átnézni, főleg ha kevés az időm, és nem is igazán tudom, mit akarok (hiszen akkor csak bepötyögném a katalógusba és szevasz), szóval frusztráló kicsit.

Nagyon megörültem ennek a könyvnek, mindig izgalommal tölt el, ha ilyen viszonylag friss megjelenésű könyv kerül a kezembe, amiről esetleg már olvastam is, de legalább a borítójával találkoztam (mint a Cinder is, amit még olvasok, esélyes, hogy találkoztok még majd vele itt a blogon).

Szeretem a természetfeletti képességgel bíró karaktereket felvonultató történeteket, szóval a Tisztánlátó alcím után automatice landolt a Kedves kezében, el sem olvastam a fülszöveget, tehát azt sem tudtam, hogy akkor mire számítsak - középkori vagy modern történetről lesz szó? Vajon komolyabb, vagy romantikus lesz? Mozgalmas vagy afféle pszichológiai?

Nem sok derült ki a fülszövegből, gondoltam nyomozós, jól van, hát akkor lássunk neki.

Lauren Oliver: Delírium (Delírium-trilógia 1.)

"– Meg kell értened. Én boldog akarok lenni. (...) Én csak normális akarok lenni, mint mindenki más.
– Honnan tudod, hogy attól leszel boldog, ha olyanná válsz, mint mindenki más?"

Egy időben  úgy tűnt, mindenki erről a könyvről beszél, aztán valahogy elillant a dolog, jöttek újabb és újabb sikerkönyvek, nagy dobások, disztópia disztópia hátán a YA-szférában... aztán amint elkezdtem a könyvtárban dolgozni, gyorsan írtam egy kis listát azokról a könyvekről, amiket első körben el szerettem volna olvasni, egy jó nagy adagnyit össze is gyűjtöttem, és valamiképp ez is közéjük került, pedig nem volt annyira extra-várólistás (a sikerkönyvektől félek picit, na).

Miért is vannak oda annyian?

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

Disztópiák esetén nem számít ritkának (sőt, manapság inkább már gyakorinak számít, ha nem elcsépeltnek) a valamiféle érzelem-korlátozás, viszont ez csak egyetlen szempont, megfelelően operálva lenyűgöző hatást lehet vele elérni - főleg a YA-olvasóközönség részére, amikor az ember sokszor még ilyen  disztópikus megszorítások nélkül is korlátozva érzi magát.

Viszont ehhez több dolognak is közre kell játszania: a társadalom és a világ felépítésének, az okoknak, a karaktereknek nagyon a helyén kell lenniük, hiszen egy kis disszonancia is hiteltelenné tudja tenni a cselekményt, ott pedig borul az egész.

A Moly számlálója szerint két nap híjján két hónap telt el a könyv elolvasásának kezdete és befejezése között, és nem azért, mert lassan olvasnék vagy ennyire nem lett volna időm, mindössze elolvastam belőle vagy kétszáz oldalt, és egyszerűen... olyan semmilyen volt. Technikailag nem rossz, ügyesek voltak a fejezetek elején található (vallásos) idézetek a "betegséggel" kapcsolatban, de valahogy nem tudtam együtt érezni a  főszereplőnkkel, hiába tizenhét éves elvileg, , a gondolkodásmódja olyan kis egyszerű, naiv, talán kissé bárgyú, hogy jóval fiatalabbnak ment volna el, és lényegében semmi érdekes nem történt, ami miatt nehezen ment az olvasása, egy időre félre is tettem.

Viszont nem bántam meg, hogy újra visszatértem rá (sajnáltam volna félbehagyni, ha már egyszer kikölcsönöztem, nem gyakran esik meg ilyesmi), de sajnos ugyancsak vontatott és lassú oldalak következtek - egészen az utolsó kb. száz oldalig, amíg beindul az egész! És ezen voltam kissé meglepve, hogy ha tényleg képes az írónő úgy felcsigázni, hogy az ember visszafojtott lélegzettel drukkol, akkor ezt a híg, lagymatag dolgot az elejére miért...?

A karakterfejlődés nagyon szépen van ábrázolva, amíg Lena, a főhősünk az elején kis gyáva, bamba, naiv leányzóként indult, az alatt a három hónap alatt nagyon nagy változáson megy keresztül - csak éppen sokszor úgy érzem, mindez (a családi hátterét leszámítva) valahogy olyan véletlenül történik, bár hogy az elején bátortalan, a döntések, amiket hoz, igazán nem is az övé, inkább sodródik, véletlenszerűen választ. Természetesen ez idővel erősödik, tehát a kezdeti ingatagság egy kis jóindulattal betudható a társadalom nevelésének, mert a többi korabeli tegyük fel, még ennyi megingásra sem lenne képes - kicsit olyan indokgyártásnak tűnhet ez a részemről, de jobban átgondolva, szerintem megállja a helyét.

A szerelmi szál kissé fura volt - remélem, senkinek nem mondok újat azzal, hogy lesz szerelmi szál -, ugyanis nem éreztem előtte a felvezetést, egyszer csak volt és kész, a srác részéről majdnemhogy olyan rátukmálós volt helyenként, és ez már-már unszimpátiát váltott ki belőlem, de mindig előjön a gondolat, hogy oké, rendben, a "mi világunkban" ez így működik jobb esetben, de egy ilyen társadalomban, ami megtiltja és üldözi a szeretetet, szerelmet, vajon hogyan alakulnának ki a párkapcsolatok?
Viszont maga a szerelem-leírása, érzékeltetése a végefelé nagyon jó és hihető, ez extra pont, mert sok YA sajnos nem tudja ezt hozni.

Végül visszatekintve azt mondom, az első hosszú "uncsi" felvezetés lehet Lena szemléletváltásának, személyiségváltozásának is az oka, hiszen ahogy egyre többet tud meg saját magáról, a világáról, úgy veszik el úgymond az ártatlan naivitása, az a könnyed monoton unalom, ami eleinte jellemzi, hiszen az ő szemein keresztül látjuk az egész történetet.

A mellékszereplők jók voltak, éppen annyira unszimpatikusak vagy kedvelhetőek, amennyire lenniük kellett, bár egy kicsivel több Hanát el tudtam volna viselni.

A bibliográfiai leíráshoz, feldolgozó munkához segédlet/tananyag/jegyzetek

Nem olyan régen bukkantam rá Tóvári Judit bibliográfiai adatfeldolgozással kapcsolatos munkájára, ami egy nagyszerű segédlet mindazoknak, akik könyvtárosnak tanulnak, vagy már könyvtárosként dolgoznak, de időnként elbizonytalanodnak némely dologban, esetleg csak kíváncsiak bizonyos részletekre, akár saját kíváncsiságukból, akár más jellegű tanulmányukból fakadóan.

Számtalan témát érint, jobb oldalt érdemes átnézni a kis tartalomjegyzéket - a témák természetesen épülnek egymásra, de  önmagukban is teljesen használhatóak, érthetőek.